RSS
 

Madárbarát - téli etető

                                                                

Úgy gondoltam, hogy a nyári madár megfigyeléseimet, amelyek rengeteg élményt szereztek, folytatom. Próbálkoztam, hogy utánuk megyek, azaz felkeresem azt a helyet, ahol többféle faj is megtalálható. Nyilván lehetőleg ritkán lakott térségben. Abaliget elhagyva próbálkoztam többször is. Láttam egerészölyveket körözni és az erdőszélen eddig általam nem hallott madarakat szólamozni. Nem vagyok valami jó rejtőzködő, mert valahogy mindig elriasztottam őket. Madarak után járkálni, hátha le tudom fényképezni, nem olcsó mulatság. A madarakat figyelni pedig rendkívül izgalmas dolog ám! Hát még fényképezni! Sosem lehet kiszámítani mi történik a következő pillanatban. Bár a kompakt gépem elméletileg nem is alkalmas madárfotózásra, azért megpróbálom kihozni belőle a maximumot. Legalább tapasztalatot szerzek és gyakorolok. Ezek az udvari képek több ablakon át készültek, így minőségről nem beszélhetünk, de az én madaraim és élményeim.

              

Nos rá is térek a téli projektemre, amire már nyáron is készültem olyan módon, hogy a vadszőlővel befuttatott zárt udvar falain, a virágokat nem vágtam le. Inkább bevállaltam, hogy egy kis szobányi területen, ami az össz.  udvar, döngjenek a méhek és darazsak, pusztán azért, hogy télire legyen táplálékuk az esetleg ide térő madaraknak. Az elmúlt télen, februárban rendszeresen jött egy feketerigó, bár akkor csak néhány fürt termett, mert ezt még nem vágtam le virágzó korában, mégis jól esett a madár látogatása.

Szóval próbálkozom a lehetetlennel: madárbarát kert annak akinek igazán nincs is kertje, csak egy kis zárt udvara, vadszőlővel befuttatva. Ráadásul itt járunk ki-be! Továbbá a belváros peremén van helyileg. Kutyusunk is van... Akkor sem mondok le, hogy vendégül lássam a madarakat és figyelgessem őket, ha tehetem. Eddig én jártam utánuk, most jöjjenek hát ők!

Már október elején a kapu fölé kitettem egy itatót, mellé egy leszállóágat és magokat. Sokáig semmi mozgás nem volt. Amikor picit hidegebbre fordult az idő, csak akkor jelent meg három cinege. Moccanni sem mertem, nehogy elriasszam őket, bár amúgy is hamar távoztak. Pár nap múlva ismét megérkezett a cinege vendég, még kortyolni is láttam. 9 óra tájban és délután 4 óra körül jöttek a madárvendégek, azaz a cinegék. Amikor újra enyhe lett az idő, teljesen elmaradtak. 

15-e körül egy rozsdafarkú madár érkezett és csemegézett a kitett magokból. Két ablakon át van fényképezve.

                                             
18-án egy vörösbegy látogatott meg. Fényképet nem készítettem, örültem, hogy jött és láttam. Meg úgy gondoltam, ne ostromoljam a zavaró tényezővel az amúgy is félénk madarakat, talán majd akkor készítek róluk képet, ha már ideszoktak  - ha ideszoknak.

Körülményekhez képest így is csoda, hogy az alig kétméteres kapura egyáltalán leszállnak a madarak, hiszen az utcán is lehet forgalom. November 19-én kaptam egy házilag készített madáretetőt, hogy a magok ne ázzanak el. Azontúl ha magas fám nincs is, mégis ágakból összeeszkábáltam egy gyér fának tűnő leszálló valamit. Hátha...

   

November 22. regelén egyszerre három-négy cinege is érkezett. Nem sokat időztek, de többször visszatértek. Hiába a "terülj-terülj asztalkámnak" nem lehet ellenállni! A madarakhoz is a begyükön keresztül vezet az út - feltehetőleg. Ami óriási meglepetést okozott az az, hogy az egyik cinege az udvarra is bemerészkedett. Sőt! Megbújt a vadszőlő indái között és pihent. Cinegét még sosem láttam pihenni, kb. alig 20-30 másodpercig vannak egy helyen és már szállnak is odébb. Ő meg percekig pihent. A fényképezés ismét két ablakon keresztül történt.

         itt az indák közt van 

Mára ez a madaras élményem, nagyon örülök neki. Lehetséges, hogy nem a mérettől és a körülményektől függ egy madárbarát kert? Lehet, hogy én is meg tudom teremteni rá a feltételeket az apró udvarban? Valahogy jó közelebb kerülni a kis szárnyasokhoz...

Mit is kínálok nekik? Egyik kirándulásomon begyűjtöttem pár napraforgó-tányér darabkát, ami a földeken maradt, a boltban vásároltam madáreleséget, cinkegolyót, csipkebogyó van felfűzve és kitéve, almát, van a vadszőlő, dió-és mogyoróbelet és friss vizet. Aki esetleg hájra vagy sótlan főtt rízsre, répára, friss főtt tojásra fanyalodna, hát az is van. Pillanatnyilag ez a madár-éttermem kínálata.

             

Olyan gyorsak, elvégre cinegék. Hiába vannak többen, egyszerre csak egy-kettőt tudok fényképezni, mivel több helyre is van kitéve eleség

December 7 körül nagy volt a forgalom, Kint hóesés, csípős hideg. Jöttek egymást váltva a cinegék napokon keresztül. Voltak, akik átmenetileg használták a madár éttermemet, voltak, akik visszatértek. Honnan tudom, hogy vannak időnként felbukkanó cinegék? A viselkedésükből. Akik először járnak itt, csak elcsippentenek egy-egy napraforgó magot és máshol, biztonságosabb helyen törik fel és fogyasztják el. A visszatérők már felfedezték a kis udvart. Nem olyan félősek, céltudatosan repülnek a kiválasztott helyre. Egyik a hájat csipegeti rendszeresen, a másik a vadszőlő indán bontogatja sorban a napraforgó magot. Eszesen teszi: két lába közé szorítja és a csőrével addig vájja, míg szabaddá nem válik a mag. Olyan cinege is van a visszatérők közül, aki egyenesen a dióbélre kíváncsi és abból csipeget.

                 

 

                  Tehát ismét elkönyvelhetem, hogy nem marad üresen a madár-étterem és az apró kismadarakat magam is hozzásegítem, hogy a kő kemény fagyos éjszakákat túléljék. Tudják használni az energia tartalékaikat.

Még nyáron, amikor az itatóhoz jártam nagyon megkedveltem a vörösbegyet. Titkon arra gondoltam, mikor a házi etető gondolata felmerült, hogy de jó lenne, ha a vörösbegy is itt enne néha!  Hogy hogy nem ideszokott! Ő az első madár aki kora reggel, mikor kezd világosodni, megjelenik. Azt hiszem a tört dió és mogyoró a kedvence, de a vegyes magokból is szokott fogyasztani. Kinézetre egy tollas gömb. Egyszerűen fantasztikus! Jó fej. Már körbepásztázta az egész udvart, felfedezte minden zugát. Vannak tuják, tiszafa és egy fenyő nagy tartóban. Már akkorák a növények, hogy az ágaik közt meg tud telepedni. Időnként kitekint az utca felé egy kémlelőág tetejéről. Van, hogy több órát is itt tölt. Mikor a közelben van, hangjáról  'crip' tudom, ismerem. Van, mikor másik vörösbegy is érkezik, ő vékonyabb jóval és kevés időt tölt itt.

 

     

 

         

 

  

 

  

Feketerigók (volt, hogy egyszerre 4) csillapította éhségét a vadszőlő bogyóival. 

                                      

Ami még nagy meglepetés volt, hogy szajkó is érkezett a nagy hideg napokon, háromszor, a reggeli órákban. Bár elég nagy, de félős madár. Egyszer az udvarban levő etetőből is falatozott, tört diót. Sajnos nem tudtam lefényképezni, olyan gyorsan történt minden. 

Másik nagyobb madarak is érkeztek. Mi lehetett, nem tudom? Majdnem akkora, mint a szajkó, barna, a feketerigó tojójától jóval jóval nagyobb. 

  

 

  

 

     

December 14 körül enyhült az idő, így a madarak száma is egyre kevesebb volt. Néha-néha előkerült egy-egy cinege egy kék és pár szén.  Dec. 16-án esett az eső és a kis leleményes kövér vörösbegy az etető alá húzódott a vadszőlő indái közé, hogy ne érje az eső.

Dec. 18-19 A vörösbegyek is jönnek még, de nem időznek. Mindkettő általában reggel érkezik, de hamar tovább áll. Váratlanul megjelent egy cinege csapat rövid időre és a feketerigók, hímek és tojók rohanták le a vadszőlő termését.

Ahogy az idő melegebbre fordult, a madarak ismét elmaradtak az időjárás miatt. Az új év napja kellemes meglepetést tartogatott. Ahogy kinéztem az ablakon, egy vörösbegyet pillantottam meg, aki a házikós etetőben békésen üldögélt. Ez nem az a kövérkés vörösbegy volt, de nagyon örültem, hogy felkereste az etetőt. Január első napjaiban érkeztek feketerigók, néha visszatért a vörösbegy is. Érdekes, hogy az egyik hím feketerigó uralmát fitogtatva mindig elzavarta a tojót. Ő pedig türelmesen kivárta, míg a hím el nem távozik. Így nyugodtan tudott csemegézni a vadszőlő terméséből.

Ez életem legszórakoztatóbb tele. Január 8 körül folytatom a beszámolót. Úgy gondoltam már így is minden számításomat felülmúlta az eddigi madár-vendégek száma. De! Új madárka érkezett, a hím barátposzáta. Elvétve ugyan már láttam csenni a vadszőlő terméséből a tojót, akit nem tudtam lefényképezni, úgy bebújt az indák közé. Fel sem ismertem.   Szerencsére a feketerigó sereg még azért hagyott a vadszőlőből. Általában vonuló madarak, de vannak példányok, akik áttelelnek és egy épp ide tévedt. "Pakk-pakk" hangja jelezte a közeledtét. Így már biztos voltam benne, hogy egy pár telel a közelben, akiket vendégül láthatok. 

     

A vörösbegy is szinte naponta kereste fel a biztos táplálék forrását.

 

 

 A cinegék is időnként betértek megnézni a kínálatot. Kétségtelen, mindenki talált "fogára" valót. Ami mindenkinek a favorit csemege volt, az a darált dió. Azonban rákaptak erre az ínyencségre a feketerigók is. No, akkor már nem győztem pótolni. Még a pici madarak, a vörösbegy és a cinegék étvágyát elbírtam, de a feketerigó csapat az már sok volt. Jutott amennyi jutott és kinek kinek.

 A vörösbegy enni készül a darált dióból.

 Ez a cinege napraforgó magot tart a lábai közt. A fejével gyors mozdulatokat tesz le-föl, hogy a csőrével szét tudja kalapálni a héjat és mielőbb hozzájusson a finom csemegéhez. Elég mókás, ahogy ezt teszi.

 A feketerigók egymást kergetik. 

 

 A havazás ellenére is megtalálja a kedvenc csemegét.

   

 

 Tojó feketerigó trillázik.

 

 Télen is jó a víz.

 

 Tojó feketerigó vár a sorára.

 Mindent a cél érdekében! Még maradt a darált dióból.

 

 A vörösbegy ( crípikének neveztem).  Nagyon kedves kinézetű madár. Megfontoltan teszi a dolgát. Nem ront azonnal az ennivalóra, nyugodtan kémlel. Pont ellentéte a gyors ide-oda cikázó cinegéknek. Ők a folytonos mozgás nagy mesterei. Csak győzze az ember követni a tekintetével őket a fényképezőgépről nem is beszélve. 

További események január 20 körül. Végre sikerült lefényképeznem a barátposzáta tojóját.

 Mivel a vadszőlő bogyók elfogytak, almával pótoltam a gyümölcsöt, ami szintén elnyerte a tetszését. Elég rendszeresen jött, de a feketerigók arogáns viselkedése miatt nem érezte magát biztonságban. Láttam, ahogy elkergeti egy rigó.

Végezetül  a feketerigó tojója lett a terület győztese. Reggelente érkezik és órákat tölt a zárt udvarban. Az emberi mozgást már megszokta, akár egy méterre is meg lehet közelíteni, de csak lassan. A hirtelen mozdulatra elrepül. Az egyik tuja mögött szokott üldögélni, csak gubbaszt azután eszik, ezt ismételgeti. Jelek szerint akár ide is fészkelne, hiszen adva vannak a finomságok, a friss víz. Egy zavaró tényező azonban van, a tacskó kutyus. Vadász természete valahogy nem tolerálja a számára betolakodó madarat. Próbálom néha szoktatni, de ami az ő területe azt nyilván védi és elkergeti a madarat. 

 Pár kép a terület győzteséről: a tojó feketerigóról. A képen épp összevágott almát eszik, mivel a meggy már elfogyott. 

 Az ágak közt üldögél és az alma szeletből is csipeget.

 

  

Eddigi években valahogy mindig kínosan lassan teltek a téli napok. Korán sötétedik és minden kopár. Idén azonban a madarak életet hoztak, így sokkal gyorsabban múlt az idő. Mindig történt valami. Jó megfigyelni a szárnyas vendégeket. 

Azt hiszem nem tudtam megfejteni a feketerigók viselkedését. Tény, hogy dominancia van köztük. Úgy gondoltam, hogy a terület győztese a tojó feketerigó. Mostanában pedig egy hím uralja a madár-éttermet. A dió elfogyott, ezért csak reszelt sárgarépát, almát, néha meggyet kínálok. Meg persze maradt a vegyes magokat tartalmazó etető.